Másfél évvel a halál után

"EGY ÉV"

Szigligeten él a világ legszebb fája. Nem túlzok. Képtelen vagyok túlozni, mert a legszebb fának éppen az a természete, mint a legsúlyosabb gyásznak: a sajátod az.

A világ legszebb fája ott Szigligeten, egy erdei fenyő. Ez a fenyő fölébe kerekedik a mamutfenyőknek, azoknak a vörös törzsű, háromezer éves (!) óriásoknak, amiket a kaliforniai Sequoia parkban láttam, pedig még csak egy magyar falunak sem a legmagasabbja. De a mennyországot is betöltené az illata, ha lenne mennyországunk, és ha mégse lenne, annyi azért bizonyos, hogy az Örökkévaló éjt nappallá téve vigyáz rá, minden nap megöleli, de még szombaton is. Mert ez az erdei fenyő csaknem ötven éve nőttön-nő, zöldül és terebélyesedik.

Így kezdtem ezt a történetet a világ legszebb fájáról, négy hónappal ezelőtt. Az ő élete is változott azóta. De én még úgy kezdtem, hogy ennek az erdei fenyőnek, mint a férfiaknak, jót tesz az idő. Csak úgy zubog az élet azokban az erős gyökereiben, amelyek még Erdélyben születtek. Mindössze harminc centis csemete volt, amikor egy törött szívű fiatalember vigyázva magához vette, majd apró hantba ültette a szigligeti temetőben.